Xinzheng / Getty Images
A betonlapok és padlók kiváló padlófelületek lehetnek a csempe és egyéb padlóburkolatok számára, de a beton túl sok nedvessége problémákat okozhat a padlóburkolatokban. Ezért tanácsos a padló nedvességtartalmának ellenőrzése a padló vagy a nedvességgátló beszerelése előtt. Három standard módszer létezik a beton nedvességtartalmának mérésére. Gyakran egynél több módszert használnak a tényleges nedvességtartalom pontos leolvasására.
Hogyan megszilárdul és megszárad a beton
A betont a cement, adalékanyagok (például homok és kavics) és a víz keverésével állítják elő. A víz kémiai reakciót vált ki a cementben, és megszilárdul. A beton keményedik, egyre nehezebbé válik, miközben a fölösleges víz fokozatosan elpárolog az anyagból. Ideális esetben a párolgást addig szabályozzuk, amíg a kezdeti kikeményedési fázis el nem múlik, majd hagyjuk, hogy a felesleges nedvesség elpárologjon a levegőben, hogy a beton teljes mértékben megszilárduljon és kiszáradjon.
A szárítási és szárítási folyamat, amely napokon vagy akár heteken is eltarthat. A párolgás sebességét a környező levegő hőmérséklete és páratartalma határozza meg, és a beton pórusának mérete befolyásolhatja. Mindenesetre, mindaddig, amíg a lemez gőznyomása nagyobb, mint a levegőben, addig a víz elpárolog belőle.
Miért tesztelik a beton nedvességtartalmát?
Ha egy nedvességmentes felületkezelés telepítésekor a betonlapban felesleges nedvesség van, akkor az be fog csapdába esni. Az idő múlásával a hidrosztatikus nyomás erőlteti a nedvességet és felszíni kezeléseknél buborékokat és repedéseket okozhat a felületükre bevont fedőanyagokban.
Egy frissen öntött betonlap sok vizet szabadít fel a levegőbe a párolgás révén. Az idő múlásával a lemez gőznyomása csökken a levegőben lévő gőznyomás függvényében. Ha a beton addig száraz, ahol a levegő nedvesebb, mint a lemez, akkor a hidratáció visszajuthat a betonba. A padlóburkolat beszerelésének ideális ideje, ha a beton és a levegő gőznyomása egyensúlyban van.
Műanyag lemezteszt (ASTM D 4263)
A műanyag lemez módszerét az ASTM International fejlesztette ki, és magában foglalja egy műanyag lemeznek a beton felületére történő ragasztását, hogy gőzálló tömítés jöjjön létre a műanyag körül. A lemezt 72 órán át a helyén hagyják, majd harmatpont higrométerrel ellenőrzik a levegőben levő nedvesség szintjét. Ez megmutatja, mennyi párolgás történt a 72 óra alatt.
Vízmentes kalcium-klorid teszt (ASTM F 1896)
A rugalmas padlóburkolatokkal foglalkozó bizottság gyakorlati albizottsága által kifejlesztett kalcium-klorid-teszt hasonló a műanyaglemez-teszthez, mivel zárt környezetet alkalmaz annak meghatározására, hogy egy adott időtartam alatt a betonból milyen mértékben párolognak. A tesztet három helyszínen hajtják végre minden 1000 négyzetláb betonlapra. Ez lehetővé teszi a nedvességszint meghatározását a padló teljes felületén, és nem csak egy meghatározott területen.
Minden egyes vizsgálati helyszínen egy csomag nagyon száraz kalcium-hidroxidot öntünk egy tartályba, amelyet ezután lemértünk. A tartályt ezután a beton felületére helyezik, és egy műanyag kamrával lezárják. 72 óra elteltével a kalcium-hidroxid-tartályokat eltávolítják és ismét megmérik. A tömegtömeg azt jelzi, hogy a kristályok mennyi nedvességet vesznek fel a betonból történő párologtatás során.
Ez az információ lehetővé teszi, hogy kiszámítsa, hány font vízgőzt szabadít fel minden 1000 négyzetlábnyi helyről a beton felületén egy 24 órás időszak alatt. Általában nem akarja, hogy a gőzkibocsátás meghaladja a 3 fontot / 1000 láb, bár néhány padlófelület olyan környezetben lesz megfelelő, amely akár 5 font / 1000 láb kibocsátást is eredményez.
Relatív páratartalom teszt szonda segítségével (ASTM F 2170)
Ez a módszer magában foglalja egy lyuk fúrását a betonpadlóba és egy elektronikus mérő behelyezését, vagy a mérő beágyazását a betonba, mielőtt a kikeményedik. Ezután a beton relatív páratartalmát 72 óra alatt teszteljük. Ezen információk alapján a mérőszoftver képes meghatározni, hogy mennyi nedvesség van jelen a lemez magján.
Melyik módszer a legjobb?
A felszíni gőzvizsgálatok csak azt mutatják, hogy mennyi nedvesség menti fel a felületet, míg a beágyazott szondák csak a födém nedvességtartalmát tesztelik. Mindkét tesztre gyakran szükség van a betonpadló nedvességtartalmának teljes meghatározásához. Ezen túlmenően szükség lehet arra, hogy ezt a tesztet hetek során többször elvégezzük, mivel a lemez állapota idővel változhat.
Ismernie kell azokat a különféle elemeket is, amelyek befolyásolhatják a levegő páratartalmát. Egy házban a fűtési és hűtési rendszerek a levegő kiszáradását okozhatják, amelynek eredményeként a lemez téves leolvasást eredményezhet. A betonlap nedvességszintjének pontos mérése nélkülözhetetlen annak meghatározásakor, hogy folytathatja-e a felszíni padlóburkolatok kezelését.
