Illusztráció: © A luc, 2018
A vízi teknősök nagyszerű háziállatok lehetnek, bár nem ideálisak kisgyermekek számára, és nagyon sok gondozást igényelnek. A teknősökhöz és a teknősökhez hasonlóan a vízi teknősök is profitálhatnak a szabadban eltöltött időről a hátsó udvaron lévő tóban. Van azonban néhány fontos szempont, amelyet figyelembe kell venni.
Éghajlati megfontolások
Attól függően, hogy hol élsz, a vízi teknős szabadba bocsátása olyan lehet, amit csak néhány hónapig lehet megtenni a nyár folyamán. Figyelembe kell vennie a meglévő fajok természetes elterjedését. Például a vörös fülű csúszkák meglehetősen szívós és alkalmazkodóképesek. Néhány más fajnak azonban melegebb hőmérsékletet kell igényelnie, ezért szem előtt kell tartania teknősének természetes szokásait, amikor úgy dönt, hogy szabadban házba helyezi őket. Melegebb éghajlatban a vízi teknősök egész évben szabadban élhetnek. Lehetőség van bizonyos fajok hibernációjára egy szabadtéri tavacskában is, bár ez nem veszély nélkül.
Biztonság és védelem
A szabadtéri tavakban tartott kedvtelésből tartott vízi teknősöknek biztonságos kerítéssel kell rendelkezniük. A tó körül kerítésnek kell lennie - legalább kétszer-háromszor nagyobb, mint a teknősök léggömb hossza, és a földbe süllyedve 6-10 hüvelykre, hogy megbizonyosodjon arról, hogy nincs-e szabadulási esélye). A kerítésnek szilárd alapokkal kell rendelkeznie, hogy a teknősök ne kerüljék bele a huzalba. Ennek a kerítésnek a célja a teknősök betartása, mivel párjuk keresésekor vándorolnak, és elősegíti a ragadozók elkerülését is. A teknősök védelme érdekében fontolóra kell venni egy fedezetet (pl. Csirkehuzal is) a tó területén, különösen, ha ragadozók, mint mosómedve érkeznek az udvarra. A keltetők és a kis teknősök rendkívül érzékenyek a ragadozókra, ezért azokat legjobban bent tartani, amíg jó méretűek.
Mire van szüksége egy teknős tónak?
A teknős tó mélysége kissé változhat a fajtól függően, viszont viszonylag nagy felületű legyen (ami jobb oxigénszintet biztosít a vízben). A vörös fülű csúszkák és más teknősök képesek egy mélyebb tavacskát kezelni, míg néhány teknős inkább sekélyebb vízben tartózkodik, ezért a tó megtervezésekor ismételje meg a teknős fajok természetes szokásait. Próbálj meg változatos vízszintet, lejtővel közöttük. Kívánatos egy olyan sekély terület is, ahol a teknős ült a vízben, fejét a vízből kilépve. Használhat előre formált tóbetétet, rugalmas tóbetétet (a legnehezebbet kaphatja meg, mivel a teknősöknek meglehetősen éles karmok vannak), vagy bármilyen nagy víztartó edényt, például a talajba süllyesztett műanyag gyermekmedencét. A teknős tó szempontjai a következők:
- Medence melletti terület: Ez nagyon fontos. Fenyőt, deszkát, téglát vagy sziklát kell biztosítania a teknős számára, hogy kiszálljon a vízből, és napozzon. Helyezze el a medencét úgy, hogy részben elmerüljön, így a teknős könnyen kiszállhat a vízből a medencére. A sütőtérnek napfénynek kell lennie egy jó délután. Földterület: A teknősök szeretnek sétálni, tehát foglaljon bele néhány területet a tó körül a kerített területre. Rejtett helyek: Biztosítson rejtekhelyeket és árnyékolt területeket mind a vízben, mind a vízből. A nagylevelű növények (vízi vagy szárazföldi) jól működnek, csakúgy, mint az oldalukra helyezett agyag növények. Növények: Ne felejtse el, hogy a teknősök sok kárt okoznak a vízi növényeknek (mindkettőt megeszik és körülötte úszhatnak), tehát ha a tó növényei büszkeséget okoznak, lehet, hogy egy teknős hozzáadása a tóhoz nem a legjobb ötlet. A vízinövények árnyékot, menedéket és extra élelmet nyújtanak, így nagyszerű kiegészítést jelentenek a teknős tavak számára. Víz saláta, vízi jácint, tündér moha, anarchis vagy hal gyom (néha Elodea), Cabomba és szalagfű ajánlott. A szélsőséges növények, mint a törpe kókuszdiók, a törpe rohamok és a törpe papiruszok szintén elősegítik a tó szélének naturalizálását. Oxigénképzés: A vízben az oxigénszintet vízesések, szökőkutak, külső szűrők és légkövek hozzáadásával lehet javítani. Ez különösen fontos hideg időben. Mi a helyzet a halakkal? A nagyobb tavak egyik nagy előnye, hogy adagoló guppokat és aranyhalakat adhatnak hozzá, és a teknősök elfoglalt vadászatot folytathat. Ha azonban kedvelik a díszhalakat, mint például a koi, akkor az óvatosság szükséges. Egyes teknősök nagyon lelkes vadászok, és még nagyobb halakra is megpróbálhatják rágcsálni, ami sérüléseket okozhat nekik (különösen az uszonyok és a farok). Ez kissé egyéni, mivel egyes jól táplált teknősök nem zavarják a halak üldözését, míg mások erősebb vadászati ösztöne vannak. Ezenkívül a vízminőséget nehezebb ellenőrizni a tóban lévő teknősökkel, amelyek befolyásolhatják a halakat.
Hibernáló teknősök kültéri tavakban
Számos mérsékelt éghajlatú észak-amerikai vízi teknős (beleértve a vörös fülű csúszkákat) hűvösebb hónapokban hibernál. A vízi teknősök általában kb. 50 F. alatti hőmérsékleten hibernálnak. A hibernáló teknősök kockázatos javaslat lehetnek, tehát ha a teknős egy szabadtéri tavacskában hibernál, akkor teljesen biztosnak kell lennie abban, hogy a teknős egészséges és erős. Egyes szakértők úgy vélik, hogy a vízi teknősök szabadban hibernizálása túlságosan kockázatos, mivel a természetes körülményeket nehéz megismételni a hátsó udvaron lévő tóban, és azt javasolják, hogy télen minden vízi teknősöt beltérbe hozzanak. Csak olyan tételeket szabad kipróbálnia, amelyek őshonos az Ön területén vagy hidegebb éghajlattal. Ha úgy dönt, hogy kipróbál hibernáló vízi teknősöket, akkor számos fontos szempontot figyelembe kell venni:
- Tóméret: A teknősök sikeres túlteljesítéséhez egy nagy felületű (a legjobb oxigéncserét kínáló) mély tó szükséges. A hibernáló teknősnek legalább egy lábnyi vízre van szüksége, amely a tó alján nem fagy le. A tónak nagy felülettel kell rendelkeznie, hogy megkönnyítse a víz megfelelő oxigénszintjét. A vízi teknősök általában a tó alján található üledékbe telepednek le, hogy hibernálódjanak és átvigyék az oxigént a bőrön keresztül, tehát a vízben az oxigénszintet elég magasan kell tartani. Oxigénképzés: Mivel a hibernáló vízi teknősök magas oxigénszintet igényelnek a vízben, jó ötlet a kiegészítő oxigén hozzáadására szolgáló módszer. A szivattyú futtatása (a víz mozgásának fenntartása érdekében) vagy a légszivattyú növelheti a víz oxigénszintjét. Vízmosó és melegítők: A tóellátó társaságok általában merülő melegítőket árusítanak, amelyeket télen a tóban is lehet használni. A jégmentesítők általában megakadályozzák a tó teljes lefagyását, ami elősegítheti az oxigénellátást, és biztonságosabbá teszi a tót. A hibernációhoz a 50 ° C körüli vízhőmérséklet tűnik a legjobbnak. Kerülje el azokat a fűtőberendezéseket, amelyek ennél jóval megemelik a hőmérsékletet, mint egy hideg és inaktív teknős, amely nem túl alacsony hőmérsékleten áll a hibernáláshoz, valószínűleg súlyos stresszhelyzetbe kerül. Valahol ásni: Amint azt korábban már említettem, a vadon élő vízi teknősök általában a víztest alján üledékbe merülnek, hogy hibernálódjanak. Ellenőrizze, hogy van-e valami a tó alján, például egy levélréteg, hogy a teknősnek valami beteljesüljön a hibernációhoz. Vannak, akik még egy serpenyőt homokból vagy homok és talaj keverékéből helyeznek az aljára a hibernációhoz. A túl sok lebomló növényi anyag negatív hatással lehet a víz minőségére, ezért vigyázzon, ha túl sok van. Készítse elő a teknősöt: Csak egészséges, erős teknősöket szabad hibernálni. A teknősöknek legalább a nyár közepe óta a tóban kellett lenniük, hogy idejük legyen alkalmazkodni a változó évszakhoz a hibernációra való felkészüléshez, és hat hónapnál idősebbeknek kell lenniük. Az időjárás lehűlésekor a teknős kevesebbet fog enni, ami normális. Amint a teknős leáll, és a hőmérséklet megközelíti az 50 F-ot, hagyja abba az etetést.
